Prológus!

-Gyere már Sam! Lekéssük a gépet!- kiáltottam fel az emeletre. Még egy utolsó pillantást vetettem a házra melyben közel 16 évig laktam a legjobb barátommal. El se hiszem,hogy Londonba megyek. Ezt az állást már szinte a kezembe érzem.És hogy Samantha is jön velem...Awesome!
-Sam megjött a taxi!Gyere mááááár!-toporzékoltam. Már hallottam,hogy drága barátom siet a folyosón.Magassarkújának hangját nem lehet nem felismerni.Kezembe nyomta a 2 táskáját *mint mindig most is én cipekedem* majd kimentünk a taxihoz.Az öreg sofőr segített berakni hátra a csomagtartóba a bőröndöket mi pedig beszálltunk.Én előre Samantha pedig hátra ült be.
-Az LAX reptérre legyen szíves.-mosolyogtam rá a sofőrre.Ő pedig csak megemelte a kalapját és már el is indultunk.Nem telt el sok idő meg is érkeztünk a reptérre.Kifizettem a taxit,átvettem a csomagokat,Sam kezébe odanyomtam sajátját és elindultunk a "Check point" felé.Odaadtuk az ott álló fiatal srácnak a jegyeket egy másiknak pedig a táskákat és megindultunk a repülőre.Elfoglaltuk a "méltó" helyünket. Én az ablak mellé míg Samantha a mögöttem lévő ülésre kéreckedett át.
-Miért is kell nekem is menni?-kérdezte Samantha
-Mert szeretsz..!-vetettem be kiskutya szemeimet
-Ezt honnan veszed?-kérdezte majd felnevetett
-Miért nem?
-Dehogy is nem!-ölelt meg az ülést közénk szorítva.Örülök hogy vele mehetek el erre az állás interjúra.Jobb támpontot nem is tudok elképzelni magam mellé.Az út 90%-át mind a ketten végig aludtuk.A maradék 10ben tervezgettem,hogy hogyan legyen a lakásom elrendezése,hogy ha nem jön össze a meló milyen egyetemre lenne érdemes benézni,hogy Samanthat ha kidobom van-e hely ahova tud majd menni.A lényeg az hogy ott legyen sok kaja.Mikor éreztem,hogy a hátam mögött lévő álom szuszék elkezdett mozgolódni hátrapillantottam:
-Szép Londoni jó reggelt!5perc és landolunk.-mosolyogtam rá.
-Rendben...addig alszok..-mondta majd fejére húzta a takaróját.Leszállás után elindultunk a csomagjainkért.
-Megiszunk egy kávét?-kérdezte Sam
-Persze!-mosolyogtam.Elsétáltunk a legközelebbi Starbucksba és kértünk két kávét.Kiléptünk az ajtón és a hideg Londoni levegő megcsapta az arcomat.Összébb húztam magamon a kis bőr kabátomat és elindultunk gyalog mivel a házunk nem volt messze.

Nem sok idő telhetett el mikor meguntuk a sétát és leültünk bőröndjeinkre.
-Ahhuj fáj a lábam!-vette le cipőjét Sam
-Nekem is de gyere már...Nem lehet olyan rossz!-mondtam majd elkezdtem felrángatni barátnőmet.Pechemre elengedte a kezemet én meg hátrébb botladoztam.A hátam mögüll csak ennyit hallottam: "Vigyázz!" majd egy óriási puffanás és egy AUCH felkiáltást tapasztaltam.Felkönyököltem a járdán és láttam hogy egy barna hajú,zöld szemű srác fekszik keresztbe rajtam.
-Ne haragudj!-állt fel és kezet nyújtott hogy felsegítsen
-Nem kell köszönöm!Van lábam.-mosolyogtam rá...

2014.02.20    18:15